| |
 Újhartyán község Pest megye legősibb települései közé tartozik.
Nevének első szótagja - Új… - is sejteti, hogy helyén a középkorban is
falu volt Hartyán néven. A település a Honfoglalás után - nevének
középkori Harquian, Harkyan alakjának Hark tövéből következtetve - a
fejedelmi törzs horkájának (törzsi bírójának) nemzetségi
szállásterülete lehetett.
A horka eme téli szállása a 13.századra kisnemesi, úgynevezett
kuriális faluvá fejlődött és virágzott egészen a törökdúlásig. A falu
nevét legelőször V. Ince pápa 1276.V.20-án kelt bullája örökítette meg
"villa Harquian" alakban.
A "Hartyáni" nemesi családnév pedig - kezdetben "de Harkian", később "Hartyáni"
alakban - a 15.századtól kezdve sűrűn előfordul oklevelekben, mint
tekintetes, nemes Pest vármegye szolgabírái és esküdtei. Sőt, 1597-ben
Hartyáni János Pest vármegye alispánja. Ez pedig ebben a megyében, ez
idő tájt a legmagasabb közjogi méltóság, mert Pest vármegye főispánja
ősi jogon a király volt. A középkori Hartyán falu a török hódoltság
első fél évszázadát túlélte.
 Végpusztulása - a még 33 Pest megyei faluval együtt - 1593-ban
kezdődő, a 15 évesnek is nevezett "hosszú háború" okozta. A pusztulás
teljes volt. A török kiűzését egyetlen hartyáni lakos sem élte túl.
Ettől kezdve 167 éven át Hartyán lakatlan pusztaság, különböző
forrásokban itt-ott "Pusztahartyán" néven bukkan fel.
Az 1700-as évek első felében gróf Grassalkovich Antal (Mária Terézia
kamaraelnöke és bizalmasa) vásárolja fel Pusztahartyánt és környékét,
ezzel elindítva Hartyán újkori történetét. 1764-ben 40 db - egyenként
50 magyar hold területű - jobbágytelket és 10 db "zsellérnek való
földet" hasított ki pusztahartyáni birtokából és magyar, német,
szlovák jobbágyokat telepített ide.
A telepítés első kísérlete életképesnek bizonyult, tíz év múlva már
260 fő állandó lakost írtak össze az új településen. 1772-ben
megalakult a politikai község "Új-hartyán" néven, Hernád- és
Vatyapusztára is kiterjedő hatáskörrel. 1776-ban herceg Grassalkovich
Antal (a telepítő fia) remek barokk stílusú templomot építtetett.
Az első plébános haladéktalanul gondoskodott az ifjúság neveléséről,
1781-ben megépült az első iskola, sőt a község egészségügyének
ellátására egy chirgurgust is alkalmaztak. Tehát a telepítés után
15-17 évvel Újhartyán már életképes, a kor színvonalát talán meg is
haladó, szilárd település.
Újhartyán újkori története
A Grassalkovich-uradalom egyetlen olyan községe régiónkban, ahol az
1600 körül elpusztult falu újratelepítése (1764) I. Antal gróf nevéhez
fűződik. Újhartyán első, jelenleg még egyetlen helytörténeti
monográfiája (Kökényesi Imre, 1980) szerint az első betelepülő sváb
őslakosok Bajorországból érkeznek.
Viszont újabb kutatások arra engednek következtetni (Scheiling Péter:
Az újhartyáni német telepítés a belső migráció tükrében), hogy a
községet benépesítő németek nem közvetlen Németországból érkeztek,
hanem a környező falvakból (Dunaharaszti, Taksony, Soroksár, Sári
stb.), tehát Újhartyán - szakirodalmi elnevezéssel élve - másodlagos
település.
 A kezdetben német, szlovák, magyar etnikai összetételű falu egy
erőteljes migráció következtében katolikus vallású, német nemzetiségi
többségűre rendeződött át. A német területről hozott termelési,
értékesítési szokásokat meghonosították.
A Kiegyezést követően számos nagycsalád megsokszorozta vagyonát. Ezt a
módos, zárt, vagyoni-etnikai-vallási téren homogén lakosságot a
20.század közepén érték az első súlyos csapások. A polgárosultabb
falvakhoz hasonlóan itt is sokan (14 fő) estek áldozatul a
Holocaustnak.
A javarészt német nemzetiségi lakosságnak szembe kellett nézni a
kitelepítés fenyegető veszélyével. Ezt ugyan meg tudták akadályozni,
de azt már nem, hogy több mint háromszáz hartyáni lakost Ukrajnába
hurcoljanak jóvátételi munkára.
Azután következett az ötvenes évek sokkhatása, mely e tradicionálisan
módos paraszti falut anyagilag is kifosztotta. A kollektivizálás elől
később kitérni itt sem tudtak, viszont a 3-6 holdas háztáji
zöldségkertészetek működését lehetővé tevő szakszövetkezeti forma
viszonylagos szabadságot és árutermelési lehetőséget biztosított az
embereknek. Lehetővé tette, hogy a lakosság anyagi körülményei, majd
életszínvonala más községekhez viszonyítva lényegesen egyenletesebben
és kiegyensúlyozottabban fejlődhessen.
Ez az - utcákra merőlege, majd L alakú parasztházaktól a manzárdtetős
polgárházakon át a tetőtér-beépítéses, végül emeletes házakkal
jellemezhető, időről időre változó - faluképen épp úgy megmutatkozott,
mint a lakosság iskolázottsági mutatóin.
A történelmi örökségre és az utóbbi folyamatokra épülő innovatív
készség ma ugyanolyan sajátja Újhartyánnak, mint a vallási és etnikai
hagyományok reneszánsza, melyek e sajátos és fejlett önképpel bíró
társadalom életét akkor is meghatározták, amikor erre a politikai
viszonyok lehetőséget még nem biztosítottak.
|
