"Minden fának akkora a gyökérzete, mint a lombozata. A gyökérzet nem látszik, az a mi múltunk, de ha ezt a gyökérzetet elvagdossuk, a fa kidõl. Tehát nekünk nagyon fontos köelességünk a történelmet ismerni" - mondta Nemeskürty tanár úr. Ezzel a könyvvel - melynek újhartyáni Képeskönyv címet adtunk - tisztelgünk múltunk, õseink, történelmünk elõtt.
Hétszázharminc éve, 1276-ban említik elõször oklevélben településünket, atyáink pedig 230 éve szentelték fel templomunkat. Könyvünkkel e kett?s jubileum évét is szeretnénk ünnepibbé tenni. Van még egy örökre megõrzendõ dátumunk: 1764. Ekkor telepedtek le itt, ezen a történelem viharaiban elnéptelenedõ helyen sváb õseink, eresztettek mély gyökereket, hogy aztán - máig ható módon, az egymást követõ generációknak követendõ mintát adva - rövid idõ alatt felvirágoztassák falunkat. A tûnõ idõ foszló emlékei közé természetszerûleg a hõskorból csak egy-két tárgyi emlék kerülhet be, képiek mintegy száz év óta. Képeskönyvünkkel - mely a fotográfia kezdetétõl az ötvenes évekig tárja elénk falunk egykor volt mindennapi életének állóképpé merevült pillanatait - rájuk, a múló idõk rostáján áthulló, de szellemüket itt hagyó õsapáinkra, -anyáinkra is emlékezünk.
Miközben a ma élõ utódok lapozgatják, forgatják az újhartyáni Képeskönyvet, látni fogják, hogy milyen gyorsan válik múlttá, emlékké az ember. És az emlékek is milyen gyorsan elhalványulnak. Sok esetben már csak egy-két embert ismertek a képet adományozók, és bizony sok emberrõl nem is tudtuk megállapítani, ki is volt valójában.
E könyvben találnak néhány üres oldalt is. Azt kérjük, ide helyezzék el a család számára legkedvesebb mai képeket - hiszen a maiak is (sajnos) egy emberöltõ alatt emlékké válnak: harminc-negyven év múlva unokáik, déd- és ükunokáik e képekrõl tudják felidézni az õsük - a ma élõk - arcát.
A képeskönyv utolsó fejezete a mai újhartyánt ábrázolja. Nem - mint a korábbi fejezetek - a ma mindennapjait (azt majd gyerekeink, unokáink gyûjtik össze a most még üres oldalakon), hanem annak csak kereteit.
Járja át a könyvet lapozgató érdeklõdõt az a jóérzés, öröm, ami a képeskönyv összeállításában résztvevõket is átjárta a munka folyamán: hiszem, hogy ennél szebbet nem is kívánhatok Önöknek.
Ajánlom ezt a képeskönyvet apáink, anyáink emlékének, minden hajdan volt és mai újhartyáni polgártársamnak, rokonaiknak, barátaiknak - éljenek bárhol a világban!
Újhartyán, 2005. adventjében
Manger Henrik
polgármester
