Röfi-döfi böllérfesztivál

Ez évben 10. alkalommal rendezték meg a napkori böllérversenyt, amely az ország egyik legnagyobb gasztronómiai eseménye.

Hörömpő István szabolcsi kapcsolatai révén, Hornyák György pedig szállítójárművével szponzorálta maratoni utazásunkat. A disznóvágáshoz elengedhetetlen kamionnyi kellékeket Fajth Zoltán Cimet főböllér irányításával gyűjtöttük össze.
Ötórás utazásunk a fagytól deres szállítóbodegás platóján nem nyújtott wellness-körülményeket.
A biztos kihűléstől a fogópálinkában bővelkedő poggyászunk mentett meg.
A verseny helyszíne és mérete lenyűgöző.
A hat hektáros területen végeláthatatlan sátortáborban nem voltak ritkák a 100 fős csapatok.
A Röfi-Döfi Sváb-Stáb harmonikával megerősített nótával indul az itt vásárolható mangalicáért, a média egyre erősödő érdeklődése mellett.
Aztán a 07:00-kor eldördülő ágyúszóra lázas munkába kezdtünk. Ámulva csodálták a nálunk még szokványos, arrafelé alig ismert forrázást.
A pucolásunk nemzetközivé vált, hiszen szlovák kollégák önzetlenül megragadták a sikárkefét.
A zord kelet-magyarországi télben gyakran csendültek össze a forralt boros bögrék, a fázósak tábortűznél engesztelték ki meggémberedett végtagjaikat.
A Röfi-Döfi Sváb-Stáb szokásához híven vidámsággal is készült. ”Dr. Jójárt Benő”, a disznóságok tudományos professzora, kitartó tenyésztőmunkájának eredményeként megszületett ”Tejci”, a megamangalica. Valójában egy 100 literes hordóra faragott egy tökéletesen életszerű sertésfejet, agyarakkal, a hátoldalára és a hasa alá pedig a tenyészkanoknál elengedhetetlen ivarszervekkel. Azt állítottuk a közönségnek, hogy ez a kan tejel. Volt, aki elhitte. Továbbiakban, aki a sertés bojtos farkát megtekerte, elcsodálkozott, ugyanis alul valóban tej csordogált, de az a pohárba érve borrá változott. Volt egy infúziós mangalicánk, amely a kórházihoz hasonló tápoldatot pálinkává alakította. Óriási sikerünk volt.
A megamangalicát megmutattuk a színpadon is nótázás közben. Gigantikus transzparenseinken bemutattuk Újhartyánt, cserelátogatások lehetősége is megnyílt szlovákokkal, magyarokkal.
Egész nap tévék, rádiók bombáztak kérdéseikkel. A zsűri mangalicatermékeinket jónak értékelte, és egy hatalmas serleget kaptunk a ”Legnépszerűbb csapat” felirattal. ”Hagyományőrzésünkért” különdíjban részesültünk.
Hihetetlen jókedv, vidámság uralt a fesztivált, az emberek táncoltak, mulattak, és találkoztunk szótlan részeggel is, aki egy talicskában feküdt.
Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy utolsóként hagytuk el a helyszínt. Persze ehhez autónknak is volt köze, hiszen csak 6 órán át tartó intenzív bikázás eredményeként indult el.
Megköszönjük a Röfi-Döfi Sváb-Stáb valamennyi tagjának, hogy időt, energiát és pénzt áldozott erre, a feledhetetlen rendezvényre.
Megköszönjük az Önkormányzat támogatását és Fajt Norbi étvágygerjesztő savanyúságát.

Surman András